István Nádor Borlovagrend

Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége

A borrendek, a borrendek és tagjainak célja egy-egy borvidék, termőhely, vagy attól függetlenül általában a magyar bor hírnevének, minőségének védelme, emelése. Mintegy összekötik a szőlőtermesztést és a borászatot a táj kultúrájával, múltjával, hagyományaival és a bort fogyasztóval. A kultúrált borfogyasztás zászlóvivői, elkötelezettjei, nagykövetei. Lovagi igényességgel, jó értelemben vett kérlelhetetlen szigorúsággal, tekintélyükkel nagyban hozzájárulnak az általuk képviselt vidék borainak minőségvédelméhez, hírnevének elmélyítéséhez.

Célunk és filozófiánk, a szakmai érdekek képviseletén túl a civil társadalom részére kiterjeszteni a lehető legszélesebb körben, a bornak, ennek a csodálatos italnak a szeretetét, a kulturált borfogyasztás propagálást kiterjeszteni, összetartó ereje révén egyre újabb borbaráti társaságok, borrendek alakuljanak a társadalom legszélesebb foglalkozású és érdeklődésű tagjaiból. A szövetség örömmel állt és áll a jövőben is a mozgalom élén és segíti a borrendeket nemes céljaik eléréséhez. Meggyőződésem, hogy a borrendek a közösségi szellemnek és a kölcsönös tiszteletnek köszönhetően rendelkeznek azzal a szükséges dinamizmussal, erővel, amellyel megtartják és tovább erősítik szerepüket a magyar szőlő- és bortermelő „társadalomban”, növelik vonzerejüket mindazok körében, aki vonzódnak a borhoz, ehhez az ősi italhoz.

Meggyőződésünk, hogy a borrendek a közösségi szellemnek és a kölcsönös tiszteletnek köszönhetően rendelkeznek azzal a szükséges dinamizmussal, erővel, amellyel megtartják és tovább erősítik szerepüket a magyar szőlő- és bortermelő „társadalomban”, növelik vonzerejüket mindazok körében, aki vonzódnak a borhoz, ehhez az ősi italhoz.

Részletesebb informácio a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége honlapján olvasható a lenti logóra kattintva:

Európa országaiban már a középkorban alakultak bor(lovag)rendeknek nevezett társaságok, melyek a bor kultuszának, egy-egy borvidék hagyományainak ápolását tűzték ki célul, mindezt a lovagi erények gyakorlásával: hűséggel, odaadással, becsületességgel, udvariassággal és mértékletességgel. A bor, bár élvezeti cikk, azonban már ekkor is jóval több ennél, már ekkor is egészséges, egészségvédő italnak, gyógyszernek és tápláléknak számított a számos betegséget okozó és terjesztő vízzel szemben. Ez áll hátterében annak, hogy a középkor végén Nyugat-Európa borvidékein ezen egészséges ital kultuszát kialakították a Bacchus-társaságok. E társaságok egy-egy táj borainak, vagy egy-egy borfajtának a híveit tömörítették egyesületekbe. Szigorú szabályok szerint működtek, szervezeti felépítésük az egykori lovagrendekét követték. Külsőségeikben is (a középkori divat szerinti öltözék, a felvétel ünnepélyessége, szertartása, a lovagi eskü, a próbatétel) a lovagrendeket követték. A Bacchus-társaságok elsőként Franciaországban alakultak meg. A borbaráti borlovagrendek az erények közül természetszerűleg hirdették a hűséget a barátságban és a választott borfajtában egyaránt.

A Bacchusi Borrendek Nemzetközi Szövetsége, az FICB (Fédération Internationale des Confréries Bachiques) 1964. június 6-án alakult meg, székhelye Párizsban a Bormúzeumban van. Az alapítást a belga és a francia borlovagrendek kezdeményezték.

 

( Részletekért kattints a fenti logóra!)

 

A borrend alapítási szándék a II. világháborút követően az életszínvonalában már újra stabilizálódott európai polgárság élni akarását, pozitív életérzését és talán a háborús emlékek elfelejteni vágyását is tükrözte. A bor szeretete, tisztelete az élet minőségének már azon régiójában található ekkor, amikor a gasztronómiai élmény az emberi kultúra részévé válik.

 

A két kezdeményező ország borrendjeit egyre többen követték. Magyarország 1978-ban csatlakozott az FICB-hez.

 

Az FICB céljai:

- jobban meg- és elismertetni a világ borvidékeit és azok borait,

- megértetni a fogyasztókkal, hogy a bor nemes ital, egészséges és természetes, amely a legrégibb idők óta igazolja létét,

- segíteni és fejleszteni a borrendek egymás közötti kisugárzását és ezáltal visszaadni a „Rendek” és „Lovagok” kifejezések nemes értelmét, mint ahogy a régiek szövetkeztek,.

Minden borrendet eskütétele arra kötelez, hogy

- minden körülmények között a szőlőt és a bort szolgálja,

- megtisztelje a hozzá hasonlókat,

- bátorítsa az erényt és akadályozza a bűnöket,

- harcoljon a gonosz ellen és segítse a gyengéket,

- magatartásával bizonyítsa, hogy a szőlő- és borcivilizáció, kultúra létezik.

A miskolci és Miskolc környéki borkultúra emlékeinek feltárására, őrzésére és terjesztésére vállalkozott, s 1999-től képviseli azt a lillafüredi központú István Nádor Borlovagrend.

Innen él legendánk, az Anjou liliommal díszített kék talárunk, az avatásokat megörökítő kódexünk. Az alakulás óta eltelt 17 év alatt több, mint félszázan viselik az István Nádor Borlovagrend lovagja megtisztelő címet. Borlovagrend kiemelkedő eseményei a minden év januárjában megtartott Vice vessző áldás, a nyár elején megrendezett Magyar Szőlővirágzás Ünnepe, a Mihály napi tűzgyújtás, a szintén novemberben megtartott évzáró gálavacsora, s a decemberi János napi borszentelés. Megtisztelő számunkra, hogy az utóbbi években a Miskolci Borbarátok Társasága, a Görömbölyi Borbarátok Hagyományőrző Egyesülete, a Miskolczi Pincék Asztaltársasága, az Avasi Borút Egyesület és a bogácsi Szent Márton Borrend is együtt ünnepel velünk egyházi és egyéb rendezvényeinken. Hasonlóan örömteli esemény számunkra, hogy az említettekkel közösen vehetünk részt a Kocsonya Farsang programjain. Igyekszünk hozzátenni a magunkét ahhoz a kultúrához, amelyet a bor, a hagyományaink és azok tisztelete kapcsol össze.

Feladatunk, hogy a Miskolchoz kötődő, borral és pincekultúrával foglalkozó egyesületekkel is tovább erősítsük kapcsolatunkat. Számunkra lényeges, hogy olyan programokat nyújtsunk Miskolcnak, amelyekkel gazdagabb és színesebb lesz a megyeszékhely, sőt a régió. Komoly terveink vannak a történelmi Diósgyőr múltjával kapcsolatosan is, hiszen gyökereink itt vannak: múltunk a pálosok szőlőbirtokaihoz és István Nádor névadónkhoz köt minket.

Egy 1313-ban megjelent oklevél említi először a szőlőt és sejteti, hogy a szőlőtermesztés a helyi mezőgazdaság fontos ága. Az említett szőlőbirtokot a Pálos szerzeteseknek adományozta Ernyefi István, a diósgyőri vár akkori ura. 1503. február 11-én Ulászló megerősíti a város korábbi borszabadalmát: „Miskolcon idegen bort nem árulhat, aki ez ellen vét, a bévitt bort elveszíti.” Ekkor már nem csak a Diósgyőrt övező déli fekvésű dombok és Miskolc melletti Szinva pataktól északra fekvő dombvonulatok a szőlőkultúra virágzó területei.

A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött.
1364-ben Miskolc városát és környékét a diósgyőri uradalomhoz csatolták.  A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, innentől kezdve magyar királynék jegyajándéka és nyaralóhelye volt.

1381. november 26-án a diósgyőri várban írták alá a torinói békét,
amelyben Velence városa kötelezte magát, hogy vasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren.

A diósgyőri pálos kolostor.

A pálos kolostort az Ákos nembéli Ernye bán fia, Ákos István nádor alapította a 13. század végén. A nádor haláláig támogatta is a kolostort,  ahol kódexmásoló műhely is működött; a misekönyvet, melyet  az avasi templom részére készített egy bizonyos László mester, ma az egri levéltár őrzi. Az ország három részre szakadásának idején, 1526-ban Ferdinánd király híve, Serédy Gáspár feldúlta a kolostort, mivel az apát állítólag János király híve volt, 1549-ben pedig a diósgyőri uradalom új gazdája,  Balassa Zsigmond elpusztította a rendházat és elfoglalta birtokaikat.
Az 1700-as években a pálosok helyreállították a kolostort. II. József,  a „kalapos király” azonban feloszlatta a szerzetesrendeket, a kolostor épületét pedig innentől az Erdőgazdaság használta.
Oklevelek tanúsága szerint István Nádor a kolostort saját udvarháza mellett építtette, lehetséges, hogy ennek nyomaira bukkantak a régészek. Szintén 1313-ban kapta meg a diósgyőri kolostor a „leltárját” azaz:

                      "...terram populosam Chenygh vocatam prope
                      villam Gewr sitam, cum alia terra Pap Rythe..."

A diósgyőri kolostor az egész középkor folyamán kiterjedt gazdasági tevékenységet folytatott,  ennek okleveles adatai folyamatosan ismertek.  A 18.században már leírások említik a Pálos-pincét. (Nagyításért kattints a képekre)

Nem véletlen a „Barát-hegy” elnevezés sem, ahol évszázadok óta szőlő terem a déli oldalon, illetve melynek északi oldala a Pecér-völgy.

...és itt eljutottunk Miskolc történelmi pincesorainak felsorolásához, ami egy külön cikket érdemel....

Addig is, nézd meg ide kattintva az Avas pincesorait

Vagy ide kattintva, Miskolc összes pincesorát